2014. február 1., szombat

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók


Ki küldi a gyerekét bentlakásos iskolába? Tiszta Roxfort. Csak itt nincsenek helyes varázslófiúk, mágikus cukorkák és repülésórák.

 
Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.

Tipikus csajos könyv. Szép borító. Könnyed történet. Néha nagyon klassz francia hangulat, Párizs. És úgy tűnik ez el is bír egy egész könyvet. 
A mozik, a Szajna, a Pantheon, a Zéró Pont, a temető, a francia kávézók, cukrászdák, könyvesbolt, szuveníresek, a Notre Dame. Különleges kis világot alakít ki. Ötletes és igazából a körülményekhez képest egész eredeti, ha már Párizs.
Sajnos az eredeti háttértbe egy átlagostól is átlagosabb, de kedves történet került. A főszereplőket igyekezett a szerző a bájos kategóriába besorolható természettel felruházni. Ez egyes helyeken működik, mert lágy és szerethető, máshol átmegy bugyutába és butába.  
De mint írtam, Párizs és a hangulat elviszi a regényt. Ennyi elég is.

És nem lehet nem összehasonlítani a SZJGvel. Pedig  igazából tényleg nem lehetne, nem kellene... De mégis megteszik az olvasók. Én is megtettem. Olvasás közben is. 
(... és már napok óta érzem, hogy lassan ideje az újraolvasásnak. Mármint a SZJG esetében...)


Egyszerolvasós, akkor szeretős, utána lehet elfelejtős.

Kedvenc mondatom: :)

Azt kívánom, történjen úgy, ahogy a legjobb nekem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése