2014. január 8., szerda

Victoria Forester: A lány, aki tud repülni

Nem számít, ki mit kér, és hogy milyen kedves veled, van néhány dolog, amit meg kell őrizned magadból.

Igazán szórakoztató olvasmány. Mese. Én pedig nagyon szeretem a meséket.

Egy igazi csajt nem lehet megzabolázni… hacsak nem a megfelelő módszert használod. Piper McCloud tud repülni. Csak így, egyszerűen. Tény, hogy a rükverc még nem igazán megy neki, és a fordulatai is kissé esetlenek, de a bukfencben nagyon profi. A probléma csupán az, hogy Lowland egyszerű lakosai félnek Pipertől. Anyjának és apjának fogalma sincs, mit kezdjen vele. Ezért aztán jónak tűnik az ötlet, hogy a kislány hagyja el szülei farmját, és költözzön be egy szupertitkos, szigorúan őrzött iskolába, ahol csupa kivételes képességgel megáldott gyerek tanul. Eleinte nagyszerű is volt minden: az a sok új barát, olyan adottságokkal, mint szuper-erő vagy szuper-zsenialitás (plusz az a rengeteg házi sütésű almás pite!) De Piper különleges volt, még a különlegesek között is. És ennek vannak bizonyos következményei. A következmények pedig túl szörnyűek ahhoz, hogy beszélni lehessen róluk. Túl eszelősek, hogy megfontolásra méltók legyenek. És túl veszélyesek, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni őket. Hol szívderítő, hol rémisztő fordulataival Victoria Forester első regénye a lázadás és bátorság felejthetetlen története egy leigázhatatlan kis hősnőről, aki tud, aki fog, akinek muszáj… repülni.

Nagyon könnyen elvarázsolja az olvasót:) Azért amikor Ms. Helliot elkezdett mesélni a testvéréről, akkor kezdtem rosszul érezni magam, azt hittem, hogy el lesz rontva azzal, hogy minden szép és jó, de szerencsére nem így lett. Megmaradt az egyensúly, ezáltal hiteles maradt és kerek egész

Hangulatos történet, igazán tetszetős nyelvezettel,  kedves szereplőkkel, jópofa párbeszédekkel, csodálatos és izgalmas cselekménnyel.
 
Egyébként is, mi olyan szörnyen nagy baj a repüléssel? Minden embernek van valami képessége, amiben jobb, mint a többiek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése