2014. január 13., hétfő

Kerstin Gier: Rubinvörös

Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron…

A történet akció része nagyon nem nekem szól. De a keretmese, a szöveg, a szereplők ezt mind ellensúlyozzák, ezért nemsokára jön a sorozat második része. Könnyed, kalandos. Azt hiszem pillanatnyilag ez az én világom.
Az akció részből azért a Rákóczy féle szál még természetesen érdekel. Tehát az se egészen a nagyon nem kategória. Csak eddig mindig azt hittem, hogy az ilyen akció-fantasyk nem nekem íródtak. És fura, de lehet, hogy mégis azért bőven belefér az ezt is tudom szeretni kategóriába.

– … Tudod, azt hittem, Charlotte úgymond a saját történelmi filmjeit éli meg. Mr. Darcyval táncol az egyik bálon. Beleszeret egy szexi Hegylakóba. Megmondja Boleyn Annának, hogy semmi esetre se menjen hozzá VIII. Henrikhez. Meg ilyesmi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése