2014. január 5., vasárnap

Kari Hotakainen: Az életkereskedő

A biztonság kedvéért én hiszek az összes istenben, amit csak könyvben, újságban vagy a tévében ajánlanak.



Egy kiégett író téma hiányában meglepő üzletet ajánl Salme Malmikunnasnak, egy apró fonalkereskedés tulajdonosának: hétezer euróért megvásárolja az asszony hosszú életének igaz történetét. A nyugdíjas nő pedig mesélni kezd, és az író elé tár mindent, ahogy ő emlékszik rá: férje, Paavo némaságát, Helena lányának tragédiáját, Maija lánya házasságát, Pekka fia üzleti sikereit. De vajon az író valóban úgy írja meg a történetet, ahogy megállapodtak? És Salme vajon a teljes igazságot mondja el? Kari Hotakainen könyve megindító és humoros regény a jelen korról, amelyben minden adás-vétel tárgya, és amelyben valódi dolgok helyett egyre inkább csak szavakkal és képekkel kereskedünk. Ha pedig már a szavakból is kifogytunk, elérkezik a cselekvés ideje…

Ezzel a borítóval és ezzel a fülszöveggel megnyert magának. Egy olvasásra. 
Finn szerző, ami Elina Hirnoven után szintén egy plusz a könyv mellett.
Nagyon klassz ötlet, tetszetős felépítés. Szeretem az eddig általam olvasott finn könyvek hangulatát. Ez sem maradt el.
És mégis egyet kell értenem egy olyan értékeléssel, amit egy olyan szintén szerző írt, akinek még olyan korban voltam a könyvbemutatóján ( ötödikes voltam...), amikor ezt sajnos kevéssé tudtam értékelni... :

Jellemzően az a könyv, amibe sokkal többet lát bele az olvasó. A remek kezdés (kiégett író szereplőt és életet vásárol), a szerkezet, az egész regény építkezése jóval többet sejtet annál, amibe végül torkollik. Az az érzésem, hogy nem mer mélyebbre menni, elég a piacgazdaság és a fogyasztói társadalom felületes kritikája, egy kis dráma-pótlékkal meghintve. Nem elég. Az viszont kiderül: Finnországban sem heringből fonják a kerítést. (PSZs)


Mert valahogy egy idő után belefulladt a regény a társadalomkritikába. Sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle.  

Nem tudom, hogy szándékos, hogy az író ezt nem tette meg, vagy csak így alakult. Ebben az összeállításban viszont nekem valahogy fura volt. A személyes, sorstragédia bőven elvitte volna a regényt, a szájabrágós és néhol nagyon részletes (unalmas) felületes kritika pedig igazából üres maradt a szavakon túl.

Örülök, hogy elolvastam. Mert azért amikor nem okítani akart, akkor nagyon tetszett a hangulata, a története. Meg ilyesmit is fel lehet lelni benne, ha az ember eljut a végére.

A körülményekhez képest jól vagyunk. Különösen, ha ahhoz a kezdeti állapothoz viszonyítom, amikor az íróval találkoztam. Mindig érdemes összehasonlítani a dolgokat (...). (...) ... mi ez a romániai cigányok életéhez képest!

A szerzőre pedig ezentúl figyelni fogok, mert érdekel, hogy más regényben miből lesz több, belőle, vagy a felszínből. Ha belőle, akkor akár kedvenc is lehet belőle.

A világ azon múlik, van-e mögötted valaki, aki elkap, ha elesnél. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése