2014. január 13., hétfő

Ally Carter: Görbüljek meg, ha igazat mondok

 A hazugság nem csak az, amit kimondunk, hanem az élet, amit élünk.

És hogy mennyire nem üres megállapítás. Kicsit sem az...
 
Miután Cammie Morgan, a Kaméleon, kénytelen volt lemondani első barátjáról, Josh-ról, megfogadta, hogy soha többé nem sodorja veszélybe társait és az iskoláját; zavartalan félévre vágyik. De ezt könnyebb mondani, mint megtenni, ha az ember a CIA örököse és a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja… A tanárok titkolóznak, az öreg kastélyba titokzatos vendégek érkeznek, és a Csipkebokor fedőnévről sem tudni, mit takarhat… Megtarthatja-e a lány fogadalmát? Cammie és a barátai falakon másznak át, kémkednek, hogy kiderítsék az igazságot. Bár bíznak képességeikben, ez alkalommal a Cammie szívéért és szeretett
iskolájáért folytatott harc keményebb, mint valaha…

Igen. Nagyon egyszerű. Nagyon csajos. Néhol nagyon szőke. És igen. Közben nagyon szórakoztató. Bár a vége csak néhány fokkal kidolgozottabb, mint az első kötet esetében, azért itt már beszélhetünk egyáltalán tetőpontról:).
Cameron teljesen rendben van. Nem, nem azért, mert jófej, mert igazából nem az. Nem azért, mert laza, mert annak se nevezhető, talán a legnagyobb jóindulattal sem. Kamasz. És ebben a szóban minden benne van, ami miatt szeretnivaló az egész történet, a hibáival együtt is.

Mert bár az igazság felszabadíthat, az nem jelenti azt, hogy nem fáj. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése